Az Afterlife nevezetű exkluzív éjszakai klub Manhattan szívében található, az Arcadia Earth állandó kiállításnak teret adó - azonos néven (Arcadia) ismert - monumentális épületegyüttesben. Az Arcadia bejárata közvetlen a Broadway-ről nyílik, szemben vele pedig - a sugárút túloldalán - a Sidewalk Tacos Food Truck gyorskaját felszolgáló vajsárga kamionja terpeszkedik.
A Föld értékeit és csodáit bemutató kiállítás az épület kilenc teljes szintjén a nappali órákban van nyitva a nagyközönség számára, majd zárás után egészen másfajta „törzsközönség” látogatja az intézmény alagsorában kialakított különleges helyet.
A különlegessége leginkább abban rejlik, hogy ide vagy meghívóval érkezel, vagy pedig egyike vagy a város úgymond „egzotikus” lakóinak. A hely 20.00 órától reggel 06.00-ig az átlagos halandók számára elérhetetlen, csak a klub által ellenőrzött és elfogadott személyek léphetnek be a területére.
Az Afterlife egy olyan szórakozó és találkozóhely New York közepén, ahol a természetfeletti lények (és az azok érdekeit képviselő halandók) érintkezhetnek szabadon egymással. Itt mindegy, hogy vérfarkas, szellem, esetleg vámpír, vagy rosszabb esetben valami még csúfabb entitás vagy, a hely - amíg a szabályait betartod - tárt karokkal vár.
A legfőbb szabály pedig a hely békéjének a megtartása. Ha nem balhézol, nem lesz következménye. Ennyi. A hely üzemeltetője egy Liberty nevezetű halandó nő, akiről csak találgatni lehet, hogy kinek az alkalmazásában áll. De tény, hogy az épületen belül az ő szava a Törvény. (Láttam már pár nagyon kemény tagot a lábai előtt vonaglani, és a bocsánatáért esedezni, miután valami apróbb szabályt szegtek. A puccos perzsaszőnyegre locsolták a piájukat, vagy mi…)
Magát az Afterlife-ot ne úgy képzeld el, hogy van egy baromi nagy hodály, mindenféle villogó fényekkel, aminek a falai a távoli sötétbe vesznek. Nem. Bár pont van egy ilyen szoba is valahol az épületben, de ezen kívül számos kis klubhelyiség, bár és táncparkett – igen, jól hallottad, ahol zenére lötyögni lehet – kártyaszalon, valamint konferenciaterem is helyet kapott a belsejében. Ne aggódj, nem lehet eltévedni benne. A „hely” – amint belépsz - valahogy mindig tudja, hogy miért mentél oda. Nem hiszem, hogy a gondolataidban olvas, cimbora. Inkább csak úgy érzi az Aurád. Vagy mi.
Jómagam elég gyakran megfordulok ott. Legtöbbször azután, mikor nem tudom megfékezni a bensőmben a vadállatot… Az a hely valahogy megnyugtat ilyenkor. Segít újra összekaparnom magam. Igen, ismerek ott pár arcot látásból. Azt nem tudom kifélék, vagy mifélék, mert mint említettem, nem barátkozni járok oda.